Crocodilydae - Krokodilok családja I.

A krokodilok családjába 3 nemzetség (Crocodylus, Tomistoma, Osteolaemus) tartozik, a nemzetségek összesen 14 fajt számlálnak.

A 14 fajnak különbözik a biotópja elterjedése, így most bemutatjuk a fajokat külön-külön, nemzetségek szerint, mivel elég nagy információ mennyiségről van szó, így több bejegyezést fognak kitölteni.

·         Osteolaemus nemzetség:

Tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis)

Egyéb elnevezései: afrikai széles orrú krokodil, afrikai kajmán, afrikai törpe krokodil, fekete krokodil, csontos krokodil, széles orrú krokodil, durva hátú krokodil, Nyugat-afrikai törpe krokodil. A nevéből kikövetkeztethető, egy afrikai krokodilfajról van szó. De milyen is ez a faj? A világon fennmaradt legkisebb krokodilfajról van szó. Egy 2009-es felmérés során a teljes populáción belül, három genetikailag különböző kisebb populációt fedeztek fel. Ez rendszertani kérdeseket vethet fel.

A tompaorrú krokodil végleges testhossza 1-1,5 m. A legnagyobb feljegyzett „monstrum” mindösszesen 1,9 m hosszú volt. A súlyuk sem mérhető össze más nagyobb krokodil fajokéval: 18-32 kg között mozog. A legnagyobb súlyú nőstény 40 kg-ot nyomott.

A kis méret és súly eredményeként ez a faj a legjobban felszerelt páncélzattal bír: a nyak, hát és a farok csontpajzsokkal borítottak, sőt a hasán is felfedezhetőek ezek a képződmények. A felnőttek feketés-szürke alapon fekete mintásak, a fiatalok barna alapon fekete mintásak. a hasi oldaluk sárga. A tompaorrú elnevezést onnan kapta, hogy a pofa szélessége nagyobb, mint a hossza. Ettől a fej alakja jobban hasonlít egy kajmánéhoz, mint egy krokodiléhoz.

A tompaorrú krokodilok elterjedési területe Nyugat-Afrika és Nyugat-Közép-Afrika, esőerdei és szubtrópusi erdőkben folyók és patakok és mocsarak mentén, a száraz időszakot földbe ásott üregekbe vészelik át.

A tompaorrú krokodil egy lassú, félénk, és főként éjszakai hüllő. Mint minden krokodil, ügyes ragadozó, gerinceseket és nagy gerinctelenek (pl.: rákokat) zsákmányol, emellett nem veti meg a dögöket sem. A Kongó-medencénél élő példányok táplálkozása szezonalitást mutat: az esős évszakban főképpen halakkal táplálkoznak, majd a száraz évszak beköszöntével térnek át az egyéb zsákmányállatokra.

Az esős évszak elején a nőstények építik a fészket, majd a szaporodást követően 11-17 tojást rak le a fészekbe, majd betakarja, a keltetést, a fészek bomló növényi anyaga végzi, mivel a bomlás közben hő termelődik.A költési idő 85-105 nap között mozog, a tojások 28 cm-esek. A anyaállat a költés idején, sőt azt követően is egy darabig a kicsiket vigyázza, mivel számos természetes ellensége van az újszülött kis krokodiloknak.

A tompaorrú krokodilnak sok természetes ellensége van, de életmódjából adódik, hogy nehezen felfedezhető. Emellett a bőrre sem túl jó minőségű, így az ember sem veszélyezteti közvetlenül, közvetetten az erdőirtások és a mocsarak lecsapolása ritkítja az állományukat, de a populációjuk jelenleg stabilnak mondható.

·         Tomistoma nemzetség:

Szunda-krokodil (Tomistoma schlegelii)

A szunda-krokodilt, másnéven Malajziai gaviál,álgaviál. Édesvízi krokodil, nagyon vékony és hosszúkás az orra, de nem annyira, mint egy gaviálnak.

A szunda-krokodilok őshonosak Malajziában, Indonéziában, Sarawakban, Szumátra és Borneó szigetein, Thaiföldön is honos volt, de ott teljesen kiirtották. Az 1990-es években monitoring rendszert építettek ki és a megfigyelések alapján 39 élőhelyen találhatóak meg, többek közt folyókban, tavakban, de több példányt mocsarak közelében írtak le.

A szunda-krokodil, egy termetes nagytömegű faj, melynek hossza 3,6-3,9 m és súlya 190-210 kg között mozog. A helyiek szerint létezik 5 m példány is, de erre még nem találtak bizonyítékot. Erre a fajra jellemző a hosszú és karcsú pofa, mely nem vékonyabb, mint a gaviálnak, de a többi krokodil pofaszerkezetéhez képes sokkal vékonyabb. A sötét vörösesbarna alapszínen sötétbarna vagy fekete foltok találhatóak, emellett sávok figyelhetőek meg a háton és a farkon, a hasi oldal szürkés-fehér. Fiatalok feketefoltosak a pofák, a test és farok két oldalán. A pofa sima és dísztelen, és 3-3,5-szerese a szélességének a fejkoponyánál. A fogak hosszúak és tűszerűek kitöltik az állkapocs egészét. Bőrük szemcsés és puha.

A táplálkozási szokásaikat nem nagyon ismerték, a pofaalakból a gaviálok étrendjére következtettek (halak és kisebb gerincesek), sajnos tévesen. A vastagabb pofa már nagyobb gerincesek zsákmányolását is lehetővé teszi. A szunda-krokodilok ormányos majmokat, makákokat, sőt szarvasokat és gyümölcsdenevéreket is zsákmányolnak.

A nőstények 13-35 tojást raknak,a krokodilok között nekik van a legnagyobb tojásuk. Nem ismert a párzási időszak és a fészkelési idő kezdete. Egy dolog biztos a nőstények nem őrzik a fészket és a kikelés után sem vigyáznak rá. Így fennáll a veszélye, hogy a ragadozók erősen ritkíthatják a fiatal állományt. A tojások 90-100 nap alatt kelnek ki. A szunda krokodil a veszélyeztetett állatok közé tartozik, az előzőekben leírtak és további problémák miatt. A fajt az ázsiai emberek vadásszák a bőrük, a húsuk és a tojások miatt. 1950-ben még Szumátra teljes területén megtalálható volt. Ma már csak Szumátra keleti részén fellelhető e gyönyörű faj. A jelentős populáció csökkenést a vadászat, a fakitermelés, az erdőtüzek és a mezőgazdaság fellendülése okozza. Becslések alapján 2500 egyed a teljes szunda-krokodil populáció. A faj szerepel a CITES I.-es listán, veszélyeztetett besorolású. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listájára (IUCN) is felkerült. A populáció megmentésért a maláj és az indonéz kormány is lépéseket tesz. Az újjáéledő indonéz populációt, ellenben nem nézik jó szemmel az ott élők. A természetvédelmi kezdeményezéseket összefogó munkacsoport is alakult Tomistoma Task Force néven. Tenyészprogramok is indultak, de nehéz olyan körülményeket teremteni ahol szaporodik is ez a faj. Thaiföldön és Sarawakban is létesítettek ilyen farmokat.